A kötet fülszövege:

Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király 1581. május 12-én a jezsuiták kolozsvári akadémiája számára alapítólevelet állított ki, ezzel megalapítva a kolozsvári egyetemet. Az alapítás után azonban sajnos többször is megszakadt a kolozsvári akadémia működése: 1588-ban kiutasították a városból a jezsuitákat, és bár 1595-ben folytatódhatott a képzés, 1603-ban azonban ismét bezárták az intézményt. 1661-ben középfokú iskolával újraindulhatott a jezsuita oktatás Kolozsváron, 1698-tól az akadémiai szintű bölcsész- és teológusképzés is folytatódhatott az intézményben. Mária Terézia 1774-ben elrendelte a jogi kar, 1775-ben pedig az orvosi kar megszervezését is, az intézményt pedig a feloszlatott jezsuita rend helyett a piaristáknak adományozta. Így a 18. század végére a katolikus líceum kiegészítéseként orvos-sebészi és jogi képzést nyújtó intézmény is működött a városban. A modern kolozsvári tudományegyetemet azonban 1872-ben alapították, és ez a dátum egyben a magyar nyelvű egyetemi oktatás kezdetét is jelentette Kolozsváron. Ezen újraalapított egyetem pár évtized alatt oda fejlődött, hogy sem felszerelésben, sem az oktatás minőségében nem maradt el Nyugat-Európa egyetemeivel szemben. E modern egyetem alapításának 150 éves évfordulójára rendezett egyetemtörténeti konferenciánk kötete újabb adalékokkal járul hozzá egyetemünk történetéhez. A kötet igyekszik a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem kolozsvári korszakait (1872–1919, 1940–1944) minél jobban lefedni, kronológiailag és tematikusan egyaránt, kezdve az alapítással (és az alapítás előzményeivel) és lezárva az egyetem épületeinek és eszköztárának az elosztásával. Reméljük, hogy az olvasó kedvét leli a kötet tanulmányaiban, és lehetősége lesz új információkkal is kielégíteni kíváncsiságát!