Meghívó dr. Monok István előadására

 "...Országok rongya! könyvtár a neved..." A könyvtár a 21. században, a 21. század könyvtára!

Stat rosa pristina nomine, nomina nuda tenemus
(Bernard de Morval (mh. 1140.)

Alapítani, egybefogni, megőrizni, alkotni. A könyvtárak munkáját ezzel a négy tevékenységi formára utaló igenévvel lehet jellemezni általánosságban úgy, ahogy a jellemzés igaz legyen az ókori, és igaz a 21. századi könyvtárra is. A könyvtárak munkájában tehát vannak állandó elemek. Az egyes
tevékenységi formákon belüli tevékenységek, a megvalósítás módja, azonban mindig változtak a
könyvtárak feladatrendszere (típusa), és a történelem korszakai szerint.
Az előadásomban a mostani feladatokat mutatom be követve a négy alaptevékenység-megjelölést, a történeti változásokat csak azért tartom meg, hogy a megőrzés végső célját, a tárolt ismeretek generációkon túlmutató áthagyományozás lehetőségét és értelmét bemutassam.
A könyvtáros munkája – ha Umberto Eco mély gondolati hátterű interpretációját hívjuk segítségül –, a rózsa nevének a leírása. Mindig is kérdéses volt tehát a negyedik tevékenységi forma megítélése, az alkotásé. Miként alkot a könyvtáros? A „rózsa neve” ugyanis lehet nagyon egyszerűen megállapítható, mechanikusan leírható, de lehet hosszú, tudományos munka annak azonosítása. Mely alkotási formák kerültek át a 21. századra a könyvtárba, azok közül a tevékenységek közül, amelyek eddig más alkotó csoportok feladatai voltak? Az előadásban azonban nem a negyedik (alkotni) feladattal kezdem a mondandóm, hanem a természetes úton, az alapításnál. Mikor, ki, miért alapított könyvtárat, és hogyan? Vannak-e napjainkban könyvtáralapítások? Valóban, olyan „modern”, és „globalizált” a világ, hogy csak digitális, „könyv nélküli” könyvtár alapul? Mi a gyűjtőköre a könyvtáraknak? Maradt-e értelme a kulturális csoportonkénti, vagy az országonkénti teljességre törekvésnek? Ki, és miért akarja a megőrzést? Ki, és hogyan akarja eltüntetni mások, emlékezetét? Nem ismertté tenni saját cselekedetei emlékezetét? Az alkotó akarja, hogy fennmaradjon az emlékezete, a tanítása, az üzenete, vagy csak meg akar élni a tevékenységével, tartalmas alkotásokkal akarja szebbé tenni kortársai életét? A könyvtár csak lenyomata a társadalmi folyamatok változásának – a cédulakatalógus demokratizmusa a Francia Forradalom után jelent meg –, vagy a könyvtár a hatalmi eszközök közé került? Ezért kell sürgősen privatizálni feladatait?
Az előadás ezekre a kérdésekre szeretne választ adni, illetve fog adni, persze szubjektív módon.

Monok István

Helyszín: Főépület (Farkas/Kogălniceanu u. 1. sz.), Aula Magna