Verespatakon kirándult a KoMaTE – 2013. december 7.

A Kolozsvári Magyar Történész Hallgatók Egyesülete (KoMaTE) szervezésében a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia karának magyar szakos történelem hallgatói három oktató kíséretében − Hunyadi Attila Gábor, Pál Judit és Rüsz-Fogarasi Enikő − egy egynapos kiránduláson vettek részt Verespatakon. Reggel 9-kor indultunk. Az arrafelé vezető úton Hunyadi tanár úr gitárjátékával szórakoztatta a társaságot, hogy kellemesebben teljen a háromórás út.

Dél környékén érkeztünk meg Verespatakra a bányamúzeumhoz, ahol a bányaigazgató körbevezetett minket a római kori bányajáratokban. A település római kori történetével kapcsolatosan pár adatot érdemes megemlíteni. Verespatak római neve Alburnus Maior volt. A rómaiak 2000 éves, labirintusszerű bányafolyosó-rendszere napjainkig fennmaradt, és látogatható. A bányamúzeumba 150 lépcsőfok vezet le, a felszínen levő kiállításon pedig az aranyfeldolgozás eszközei, illetve egy hatalmas makett tekinthető meg, amely megmutatja, hogy a XX. században hol folyt az aranykitermelés.

A bányamúzeum megtekintetése után elindultunk a település központja felé, helyesebben fogalmazva a település magyar vonatkozású központja felé, ti. Verespatakon az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a település felső részében vannak a magyar vonatkozású épületek, míg az alsó részében a román vonatkozásúak. A helyi unitárius lelkipásztor vezetett végig a település felső részén, megmutatta az unitárius templomot is, és a nagyérdemű közönséget elkápráztatta orgonajátékával. A főbb látnivalók bejárása után egy fél órás szabadprogram következett, amit mindenki másképp használt ki. Egyesek bejárták falut, megnézték ameddig még lehet, mások a helyiekkel álltak szóba a település "gyűjtőközpontjába" − itt csendbe jegyzem, hogy ez a verespataki kocsma.

Délután négy órakor pedig szedelőzködünk, és elindultunk hazafelé. Mindannyian szomorúan vettük tudomásul, hogy ez a gazdag múltú település a megsemmisülés határán áll, csupán azért, mert a külföldi vállalatok szemet vetettek a környező hegyek arany erőforrásaira.

Pintye Gábor