ERASMUS-os hallgatóként Córdobában

Az ERASMUS-os helyek listáját nézegetve kicsit csalódottan vettem tudomásul, hogy művészettörténet szakos hallgatóknak Franciaországban, (főként) Párizsban nincs felajánlott hely (azt hiszem azóta változott a helyzet). Kicsit kizárásos alapon választottam a listából. Magyarországra nem akartam menni, mert valami teljesen újat, mást szerettem volna megtapasztalni. A német nyelvterületet is kizártam, például Bécsben már többször voltam kirándulni, s úgy éreztem a büszke császárvárosnál is valami egzotikusabbra vágyom. De olyan országba kívánkoztam, aminek a nyelvét félév alatt annyira meg tudom tanulni, hogy legalább egy kicsit megértsem (nem nyelvileg, hanem lelkületileg) embereit.

Így esett a választás a spanyolországi Córdobára. Muzulmán, zsidó, keresztény hatások keveredése, izgalmas műemlékek, Sevilla, Granada csodás palotáival, katedrálisaival elérhető közelségben. A választás pillanatában, sőt egészen az interjúig, azt hittem, hogy az oktatás angolul folyik, spanyolul csak jó lenne tudni… Váratlan meglepetés volt, hogy minden spanyolul zajlik. A májusi interjún kaptam egy esélyt, ha szeptemberig megtanulok spanyolul, szerzek erről egy diplomát, mehetek második félévben (másod év), ahogy terveztem.

Két és fél hónapig teljes erőbedobással tanultam, így szeptemberben egy diplomával tértem vissza Kolozsvárra. A dokumentumok elrendezése könnyen ment, egyetemünk kedves ERASMUS-os intézője hatalmas segítség volt.

Az első félév vége felé közeledve kezdett tudatosodni bennem, hogy milyen messze is megyek. Repülővel Kolozsvárról négy óra Madrid, onnan még öt busszal Córdoba. De a baj nem az órákkal volt, hanem, hogy ez olyan táv, amit egyszer-kétszer tesz meg az ember, így minden cuccommal kell útnak indulni, egy, esetleg két, maximum harminckét kilós bőrönddel öt teljes hónapra.

Itthon még vége sem volt a szessziónak (minden vizsgát az első dátumon összezsúfolva letettem) én már Spanyolországban voltam, ott korábban kezdték a félévet.

Előzőleg kintlakást kerestem magamnak, közösségi portálok különböződő ERASMUS-os csoportjaiban. Egy grúziai lány helyére érkeztem, két olasz lány mellé, illetve egy velem egy időben érkezett lengyel lány mellé. Örültem, hogy a grúziai lány, aki az állomáson várt, beszélt angolul, az egész napos út után még nem voltam képes spanyolul kommunikálni.

Az első napok papír-intézései gyorsan lezajlottak, az ottani titkárnők hihetetlenül kedvesek, segítőkészek voltak. A még ithon kitöltött, az egyetem honlapja alapján megírt tan-szerződésemhez képest három tantárgyat kellett változtatnom, mert a valóságban nem létezett minden, a honlapon felkínált kurzus.

Nem túl sok olyan tantárgyat kínált az egyetem, amit itthon ellehetne fogadtatni, így az érdekes, számunkra újszerű tantárgyak közül válogattam. Volt film- és fotóanalízisem, reneszánsz, manierista, barokk és rokokó iparművészetem, ikonográfia és ikonológia nevű tantárgyam, illetve olyan tárgyam is, amelyben a pszichoanalízis és a Gestalt-pszichológia alkalmazása a műelemzésben, művészettörténetben volt a tanagyag.

Összesen öt tantárgyból jött ki a szükséges 30 ECTS.

Ha őszinte vagyok az első napok, hetek nem voltak könnyűek. Minden egy olyan nyelven zajlott, amit csak két hónapig tanultam. A tanárok szépen hangsúlyozott szavait, mondatait viszonylag hamar sikerült megértenem, de a szünetekben zsibongó osztályt, a spanyol vicceket sokáig nem.

Az egyetemi azonosító kártyám és egyben könyvtári belépőm viszonylag későn, körülbelül egy hónap után érkezett meg, de ez nem jelentett gondot, a könyvtárban kedvesen így is kiadtak bármit, amit kértem. Szinte bármit ki lehetett venni otthonra, mindent egy hétre, egyszerre akár tíz könyvet is.

A tanárok nagyon kedvesek voltak, mindenki hamar megjegyezte a nevem, hogy honnan jöttem, stb. Előzőleg mindenki azt mondta, hogy az ERASMUS-osokkal nagyon lazák, nem veszik komolyan a vizsgáikat, nem kell, annyit dolgozzanak. Ezt nem tapasztaltam meg, mindenki mindent ugyanúgy megkövetelt, mint a helyi diákok esetében.

Az ERASMUS-osoknak természetesen szerveztek különböző tevékenységeket, kirándulásokat is. Volt egy hathetes nyelvkurzus is, sajnos rengeteg résztvevővel, ami nem igazán tette lehetővé a hatékony fejlődést.

A kirándulások közül csak egyen vettem részt, a Cádizi Karneválra látogattam el ERASMUS-os társaimmal, más városokba, mint Sevilla, Granada, Madrid magánúton mentem el, így több időm volt múzeumokat, műemlékeket nézni.  Egyszer a művészettörténet első évfolyamának diákjaival is voltam kirándulni, két napra látogattunk el Toledóba egy El Greco kiállítás apropóján. Ez érdekes élmény volt, hiszen szakképzett tanárral jártuk végig a város nevezetességeit. Egyébként az óráink keretén belül Córdobában is többször voltunk „terepen” például a katedrálisban, az egykori mecsetben (Mezquita), a helyi művészeti múzeumban, stb.

Igyekeztem a helyiekkel tölteni több időt, kiszakadni az ERASMUS-osok közül. Sok „osztálytársam” volt, első és másodévről is voltak óráim, körülbelül hetven, illetve ötven diákkal. Végül is sikerült érdekes emberekkel jó barátságokat kötnöm.

Az öt hónap alatt egyszer voltam itthon, még a húsvéti vakáció előtt, ami azzal járt, hogy kevés barátommal tudtam találkozni, többségűk még valamelyik egyetemi városban volt, így Sepsiszentgyörgyön a családom társaságát élvezhettem.

Az első hetek lassan teltek, bele kellett rázódni, megszokni az új helyet, új embereket, de az idő múlása egyszer csak felgyorsult, a visszatérésem utáni hónapok szempillantás alatt teltek el. Az utolsó tanítási napokon már a szóbeli bemutatókat is könnyedén vettem, majd a szesszióban az írásbeli vizsgákat is. A félév során meglepően sok dolgozatot kellett írnom, csoportmunka is sokkal több volt mint nálunk.

Spanyolországot nem lehet megismerni félév alatt, én egy kis szeletébe, Andalúziába kóstolhattam bele, de még ez is csak kóstoló volt. Kóstoló egy más világból, egy más tanítási rendszerből, más szemléletekből. Kicsit fiatalosabb, kicsit nyitottabb az ottani rendszer, tágabban értelmezik, hogy mi képezi a művészettörténet kutatási területét, s határozottan jól esett új területekre kalandozni, sok mindenhez kedvet kaptam.

Tóth Gödri Iringó
Művészettörténet, II. év

Képes beszámoló itt.
 

h k sze cs p szo v
 
 
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31