Kolozsvári Magyar Történeti Intézet
Élménybeszámoló: CEEPUS ösztöndíj – Split (Horvátország), 2013. febr. 25−márc. 25.
Az Adriai-tenger partján eltöltött egy hónap nagyon élménydúsnak mondható. Három csillagos egyetemista hostelben volt a szállás, ahol különbféle európai országok Erasmus-cserediákjaival nyílt lehetőség megismerkedni és baráti viszonyt kialakítani. Segítőkész, barátságos emberek lakta városka Split, a járókelők minimum alapszinten beszélik az angolt, és készségesen az ember segítségére sietnek, útbaigazítanak...
A fogadó tanár jóvoltából meglátogattuk a régészeti múzeumot, több órás előadást tartott a kiállított leletekről, melyek a városból és a szomszédos –mára inkább Split külvárosának tekintett- Solinból (Szalón) származnak.
Egy másik alkalommal Diokleciánusz palotáját látogattuk meg. Ezen a szintén több órás sétán betekintést nyertünk a palota pincéjébe is, ahol olyan részlegekre is elkalauzolt a tanár, ahova „szakmán kívüliek” kevés eséllyel vagy csak különleges alkalmakkor juthatak be. Mindez természetesen tanulmányi körsétaként képzelhető el, Vedran Barbaric részletesen bemutatta a palota történetét a kezdetektől napjainkig.
Ami a szórakozást, szabadidőt illeti, szerencsém volt Horvátország két legnevesebb csapatának labdarugó összeütközésén is résztvenni. A derbyn a Hajduk Split csapat játszott a Dinamo Zagrebbel, és annak ellenére, hogy a házigazda csapat vereséggel zárta a meccset, az élmény, a hangulat felejthetetlen volt, hiszen tudni kell, hogy a város rendelkezik a világ egyik legjobb, legnagyobb, legfanatikusabb szurkolótáborával.
Kelet-európai, erdélyi diákként a mediterrán éghajlat nem riasztott el, hogy megízleljem a tengert már márciusban. Néhány szlovén baráttal megmártóztunk az Adriai-tengerben, ami meglepő módon melegebb volt a vártnál. A többi napot illetően borús, esős periódus következett, de még így is kellemesebb átmeneti időszak volt ez a hosszú tél után; a hőmérséklet több mint tíz fokkal melegebb volt, mint itthon.
Ami az árakat illeti, a városi buszok és a taxik viszonylag drágák, a taxik például nem a megtett távolságra számítják a fizetendő összeget, hanem egységes árral szállítják az utasokat. A fogyasztási cikkek, szórakozóhelyek nagyjából megegyeznek Kolozsvár áraival.
Péter Sz. Sára
Régészet, II.év