Száznegyven éve nyitotta meg kapuit a kolozsvári magyar tudományegyetem

 

Kolozsvár hagyományosan Erdély kulturális, művelődési, politikai központja. Az egyetem előzményei közé soroljuk a jezsuiták által 1581-ben alapított szemináriumot, említést érdemelnek továbbá a 17. században létrejött protestáns középiskolák, illetve a 18. századi alapítású piarista középiskola, amely a jezsuita hagyományokat elevenítette fel. A 19. század második felében létrejött modern tudományegyetem lényegében a felvilágosodás időszakában alapított kolozsvári Orvostani Intézet és a Jogakadémia szellemi alapjaira épített. Az 1848–49-es forradalom idején a román, magyar, sőt a szász nemzetgyűlés is programjába foglalta egy erdélyi egyetem létrehozását. Kolozsvár igen kedvező helyszínként mutatkozott Magyarország második tudományegyeteme számára, nemcsak az itt működő Jogakadémia és az Orvostani Intézet miatt, hanem a szintén kolozsvári székhelyű Erdélyi Múzeum-Egyesületnek köszönhetően is. Az egyesület könyvtára és gyűjteményei megfelelő hátteret biztosíthattak az intézmény oktatási és kutatási céljainak megvalósítására.
Az elképzelés 1872 őszén valósult meg. Az első tanévnyitót fáklyás felvonulás kísérte. A Magyar Polgár és a Kelet 1872 szeptember 7-i lapszámaiban így üdvözölték a fejlődés ígéretével kecsegtető universitast: „(…) bérces hazánk tudományszomjas ifjúságának legszebb álmai teljesedésbe fognak menni, s kathedráink emelvényéről ihletett ajkak hirdetik rövid napok múltán a tudomány fenséges igéit”.
Az egyetem Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem elnevezés alatt működött 1881-ig, amikor Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemre keresztelték át.
A hallgatók többsége erdélyi volt, de a század vége felé az Alföldről, Budapestről, sőt Dunántúlról is érkeztek diákok. Rangos, felkészült, külföldi egyetemeken végzett professzorok oktatták őket.

Már a dualizmus korában oktató- és kutatóintézményként próbálták működtetni az egyetemet, ahol világszinten is innovatív tudományszemléletű professzorok tanítottak. Meltzl Hugó szász származású germanista filológus például a világon egyedülálló komparatív irodalomtudományi folyóiratot alapított itt. Az egyetem vezetőségének modern szemléletéről tanúskodnak továbbá azok a különböző diákjóléti intézmények is, amelyeket már a századforduló előtti évtizedben létrehoztak Kolozsváron. Igen korszerűnek számított a könyvtár épülete, amely a Bázeli Tudományegyetem könyvtárának mintájára épült a 20. század elején.
1918−1919 között, amíg a nemzetközi jog szintjén tisztázatlan volt Erdély állami hovatartozásának kérdése, még működött Kolozsváron az egyetem. 1919 tavaszán azonban azt követelték a magyar oktatóktól, hogy esküdjenek fel a román királyra, ezáltal gyakorlatilag kiutasítva a professzori kart az országból. A Tudományegyetem másfél évre átmenetileg Budapestre költözött. A Kolozsváron maradt professzorok közül Kristóf György és György Lajos irodalomtörténész vezetésével, illetve a hagyományos történelmi egyházak összefogásával egy felekezetközi egyetem létrejötte körvonalazódott. Megalakulását a történelmi egyházak be is jelentették, ám a román hatóságok szembeszegültek a megalapításával. 1921-ben, a szegedi polgármester meghívására, a Tudományegyetem Szegedre költözött, és csak 1940 őszén térhetett vissza a második bécsi döntés értelmében Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdély központjába. Az októberi évkezdéstől 1944 szeptemberéig négy évfolyam végzett, a rektorok pedig évente váltották egymást.
Miután 1919-ben az egyetem egyszer már elhagyta a várost, 1944-ben az Egyetemi Rektori Tanács az intézmény Kolozsváron maradása mellett döntött. A Kolozsváron maradás elsősorban a professzori kar kiállásának köszönhető. Ugyanakkor ez már egy népesebb egyetem volt, mint az első világháború előtti. Annak ellenére, hogy a magyar kormány kiürítési parancsa 1944 szeptemberében a magyar közigazgatást kivonta Kolozsvárról, a kolozsvári értelmiségiek összefogásával az egyetemi tanács – köztük az egyetem korábbi rektora, Buza László, valamint Miskolczy Dezső sebészprofesszor, a hivatalbeli rektor – úgy döntött, hogy a Ferenc József Tudományegyetem tanári kara Kolozsváron marad. Döntésükben feltételezhetően az is közrejátszott, hogy – tekintettel a fronthelyzetre – Kolozsváron valamivel biztonságosabbnak ítélték az egyetemi oktatás folytatását, mint a több hónapon keresztül ostromgyűrűvel körülvett Budapesten. A Szegedre való visszatérésnek a lehetősége az időközben ott létrehozott, Horthy Miklós nevét viselő, konkurens egyetem létrejötte miatt már nem merült fel. Az erdélyi egyetem sorsa tehát az intézmény köré tömörülő erdélyi elit támogatásának köszönhetően alakult így.
A döntés nyomán – noha igen nehéz körülmények között – elkezdték az 1944−45-ös egyetemi tanévet. A szovjet és román hadsereg októberben elfoglalta Észak-Erdélyt, s közben 1945 májusáig folytatódott a háború Európában. Ilyen állapotok közepette is zajlott az egyetemi oktatás. A Kolozsvári Egyetem elhagyta titulatúrájából Ferenc József császár nevét és a „magyar királyi” jelzősszerkezeteket. Ezek helyett, 1945-ben a kolozsvári születésű, 19. századi híres matematikus Bolyai (János) nevét vette fel.
1945. március 6-tól – szovjet jóváhagyással – a román közigazgatás ismét visszatért Észak-Erdélybe, a szovjet pedig kivonult. A Románia élére került új kommunista kormánnyal folytatott tárgyalások során sikerült elérni azt, hogy a román király 1945 májusában két rendelettel, két külön egyetemet ismert el Kolozsváron: a Bolyai Tudományegyetemet, valamint az utóbb Victor Babeş természettudós nevére keresztelt román egyetemet. A rendelkezésre álló épületek elosztása számos vitát szült a két intézmény között. A Bolyai Tudományegyetem a Marianumot (a jelenlegi Bölcsészettudományi Kar mai Horea úti épülete) és a sétatéri Leánygimnázium (a jelenlegi Arany János utcai Kémia Kar) épületeit kapta meg, a főépület használatát azonban a román egyetem nyerte el. A klinikák épületeiért való versengés kompromisszumos megoldásaként a Bolyai Egyetem Orvosi és Gyógyszerészeti Kara 1945-től Marosvásárhelyre költözött: ez képezte a későbbi Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem alapját.
A Kolozsváron maradásért, valamint a 14 éves viszonylagos önállóságért és fennmaradásért a Bolyai Tudományegyetem nagy árat fizetett. A helyzetet súlyosbították az 1948-as oktatási törvény értelmében az egyetemen bekövetkezett ideológiai tisztogatások, amelyek sok magyar professzort kényszerítettek emigrációba. A tanári kar így fokozatosan politikailag elkötelezett oktatókkal töltődött fel, akik viszonylag rövid idő alatt dékáni, sőt rektori tisztségekhez is juthattak. Az ötvenes években a hangsúly Kolozsvárról Marosvásárhelyre tevődött át a – Sztálin személyes jóváhagyásával 1952 és 1968 között működött, inkább névleges, mint valós autonómiájú − Magyar Autonóm Tartomány központjába. A válságot tovább mélyítette a Bolyai Egyetem tanárainak és diákjainak az 1956-os magyar forradalommal való szimpatizálása. A megtorlás nem maradt el. 1958-ban a szovjet hadsereg kivonult Romániából, 1959-ben – Takács Lajos az egyetem utolsó rektorának hivatali idejében – a Román Munkáspárt Központi Bizottságának határozata nyomán egyesítették a két egyetemet. A két intézmény ettől fogva, Babeş-Bolyai Tudományegyetem név alatt, közös egyetemként működik. Nicolae Ceauşescu megbízottként bábáskodott a két egyetem összeolvasztásánál. A politikai vezénylet alatt végrehajtott egyetem-egyesítés ellen, főként a Bolyai Egyetem beolvasztása elleni tiltakozásképpen Szabédi László költő, tanár és Csendes Zoltán professzor öngyilkosságot követett el.

A nyolcvanas évek végére drasztikusan csökkent a magyar hallgatók száma, de egyre fogyatkoztak a magyar oktatók is.
1989 decembere az egyetem számára is fordulatot jelentett: a magyar anyanyelvű hallgatók száma az 1990−1991-es tanév óta folyamatosan növekszik, az 1993-as tanévtől pedig külön beiskolázási számokat kap a magyar tagozat. Míg 1993-ban 13 szakon tanulhattak magyarul, a legutóbbi tanévben már 72 szakirány közül válogathatott az a több mint hatezer magyar diák, aki anyanyelvén kívánt tanulni a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen.

dr. Hunyadi Attila Gábor, egyetemi adjunktus

dr. Hunyadi Attila Gábor adjunktus ismertetői a témáról:

h k sze cs p szo v
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30