A magyar nyelvű történelemoktatás múltjából

Az 1872-ben alapított és később Ferenc József nevét viselő egyetemen – a dualizmus kori Magyarország második egyetemén – történelemet is oktattak, majd 1945 után a Bolyai, illetve a Babeş-Bolyai Tudományegytemen ismét lehetővé vált a történelem magyar nyelvű oktatása. A másfél évszázad során olyan kiváló tanárok oktattak itt, mint Szádeczky Lajos, Márki Sándor, Entz Géza, László Gyula, Jakó Zsigmond, Imreh István és mások. Közülük az alábbiakban csak néhányat mutatunk be röviden.

 
Márki Sándor (1853−1925)

 
1892-ben az egyetemes történelem rendes tanárává nevezték ki a kolozsvári egyetemre, melynek 1896–97-ben bölcseletkari dékánja, 1914–15-ben pedig a rektora volt. Az első világháború után a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Budapestre, majd Szegedre költözött, Márki Sándor 1921-től haláláig a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Közép- és Újkori Történeti Intézetének vezetője volt.

 
 

Szádeczky-Kardoss Lajos (1859−1935)

 
1891–1919 között a kolozsvári egyetem, majd 1919–21-ben a Budapestre menekült kolozsvári egyetem magyar történelem és segédtudományai képzésének nyilvános rendes tanára.

 
Pósta Béla (1862−1919)

A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1899-ben Póstát nevezte ki a kolozsvári egyetem frissen szervezett régészeti tanszékének élére. Minthogy létrehozásakor (1872) a kolozsvári egyetem megkapta az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményének használati jogát, Pósta nyilvános egyetemi tanári beiktatása egyúttal az egyesületi Érem- és Régiségtár igazgatói teendőinek felvállalását is jelentette.

 
 

Pataki József (1908−1993)

 
1956-tól a kolozsvári Történeti Intézetnél és a Bolyai Tudományegyetemen dolgozott. A középkori egyetemes történet magyar előadója nyugalomba vonulásáig.

 
László Gyula (1910−1998)

 
1940-ben kapott kinevezést az Erdélyi Tudományos Intézet tanáraként, majd 1944-től 1949-ig a kolozsvári egyetem tanára volt. Ez idő alatt átszervezte Kolozsvárt az Erdélyi Nemzeti Múzeum régészeti tárát, részt vállalt Szabédi Lászlóval együtt a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum újjászervezésében is. 1949-ben Magyarországra távozott, ahol a népvándorlás és a középkor régészetének tanára volt az Eötvös Loránd Tudományegyetemen nyugalomba vonulásáig.

 
 

Entz Géza (1913−1993)

 
1945-ben lett a Bolyai Tudományegyetem Művészettörténet Tanszékének vezetője. Ezt a tisztséget 1950-ig töltötte be, amikor az egyetemi szerződését nem újították fel, ezért kénytelen visszatérni Budapestre.

 
 
Bodor András (1915–1999)

 
1947-től a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen mint előadó, majd rendes tanár ókori egyetemes történelmet, latint és görögöt ad elő. 1951 és 1958 között a történelem, ill. történelem-filológia kar dékánja volt, az egyetemek egyesítésével a Babeş-Bolyai Egyetem professzora lett.

 
 

Jakó Zsigmond (1916−2008)

 
Kolozsváron 1942–45-ben a Ferenc József Egyetem Történettudományi Karán tanársegéd, 1945–47-ben előadótanár; 1947-től az intézmény 1959-es felszámolásáig a Bolyai Egyetemen, 1959-81-ben a Babeş-Bolyai Egyetemen nyilvános rendes tanár.

 
 
Imreh István (1919−2003)

 
Docens előbb a kolozsvári egyetem jog- és közgazdaság-tudományi karán, majd nyugalomba vonulásáig (1983) a történelem szakon.

 
 

Csetri Elek (1924−2010)

 
1949-től a Bolyai Tudományegyetemen tanársegéd, adjunktus, majd a Babeş-Bolyai TE előadótanára, később egyetemi tanár. Az újraindított Erdélyi Múzeum-Egyesület egyik alapító tagja, 1990-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.

 
Magyari András (1927–2006)

 
1953-ben nevezték a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Történelem Karára, ahonnan professzorként vonult nyugdíjba 1998-ban. Professor emeritus és doktorátusvezetőként működött tovább, haláláig. 1990−96 között rektorhelyettes, 1994−98 között vezette az újkori tanszéket.

Tonk Sándor (1947−2003)

 

1992-ben nevezték ki a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem történelem karára, ahol egyetemes középkortörténetet, fejedelemségkori magyar forrásnyelvet és paleográfiát tanított, valamint középkori történetírás témakörben tartott előadásokat. Kutatómunkája és pedagógusi tevékenysége mellett fontos részt vállalt az erdélyi magyar tudományszervezésben. Ő volt a Sapientia EMTE első rektora.